Szerelmi egyensúly

Az első szerelem egyszeri és megismételhetetlen... Majd újabb szenvedélyek jönnek... A szerelem egyik ismérve, hogy a lángolás elmúltával szeretetté változhat, miközben a felek közötti viszony mélyülhet, bizalmuk egymás iránt erősödhet. De hogyan? Egy pszichológusok összeállította 10 pontos boldogságprogramból mindezt megtudhatjuk...

A hírességek bulvárlapokban is kitárgyalt viharos love storyjaiból is tudhatjuk, aki a rózsaszín ködből hirtelen - mondjuk, mert megcsalták - a realitások talajára csöppen, másra

sem gondol, mint a bosszúra. Nincs további esély a szerelemre... 

Ugyanakkor a szakemberek úgy vélik: a jól adagolt és a helyzethez illő bosszú adott esetben akár meg is menthet egy halódó kapcsolatot. Mi lehet a titka ennek az első pillantásra talán furcsának hangzó megállapításnak? Íme!

1. Alkossunk erős csapatot!

A tartós, ideális kapcsolat legjobb alapja az egyenrangúság. Olyan táptalaj ez, melyen szerelmünk optimálisan fejlődhet. Nem kell, hogy partnerünk imádjon minket. Ez az idő múltával úgyis megszűnik. Sokkal fontosabb, hogy kölcsönösen megbecsüljük egymást és odafigyeljünk a másikra! Fogadjuk el társunkat pozitív, számunkra előnyös tulajdonságain túli hibáival, gyengeségeivel, furcsaságaival, rossz szokásaival együtt! Mindenkit úgy kell elfogadni, amilyen! Egyikünk sem értékesebb a másiknál! Ha mindezt sikerül megvalósítanunk, érezhetjük, hogy társunkkal valóban erős csapatot alkotunk, olyan szövetséget, melyet az egymás iránti szeretetünk és tiszteletünk kovácsolt.

2. Egyenlítsük ki a számlát!

Legfontosabb szabály, hogy mindketten ugyanannyit adjunk és kapjunk! Ez nem más, mint kiegyensúlyozott "cserekereskedelem" az idővel, a másikra történő odafigyeléssel, a gyengédséggel, a kisebb-nagyobb szívességekkel, a szex közbeni odaadással. A lényeg, hogy hosszú távon stimmeljen a "mérleg". A szakemberek szerint, aki egy adott pillanatban jobban szeret, az többet "fektet be", mint a másik. Egy minden szempontból kielégítő kapcsolatban a szerepek állandóan cserélődnek. Tehát: vannak olyan időszakok, amikor az egyik, majd pedig a másik félnek van szüksége - bizonyos körülmények miatt - extra odafigyelésre. Ez teljesen rendben van - rövid távon. Ám, amikor valaki mindig csak kap, "számláján" drasztikusan megnő a "tartozik" egyenleg. Ez pedig zavarja, kibillenti a kapcsolat egyensúlyát. A partnerviszonyt felváltja a szülő-gyermek játszma, és nincs az a szerelem, mely ezt kibírná.

De arra is figyeljünk, hogy csak annyit adjunk, amennyit a másik még képes elfogadni! Ha párunkat állandóan figyelmességgel árasztjuk el, viszonyunk kibillenhet egyensúlyából. Amikor két ember között az apró szeretetmegnyilvánulások egyforma intenzitásúak, a kapcsolat kiegyensúlyozott.

3. Fektessük be jól kezdőtőkénket!

Egy kapcsolat kezdetén még semmi sem jelent problémát. Ahhoz azonban, hogy a mérleg hosszú távon is egyensúlyt mutasson, akár a növényeinket, viszonyunkat is állandóan

ápolnunk-gondoznunk kell. Minden kapcsolat bizonyos kezdőtőkével indul. Ez a tőke a szerelem.  A szeretet áramlásának hatására növekedhet. Két ember között a kötődés így válik egyre szorosabbá. Aki hosszabb időn keresztül semmit sem fektet be a kapcsolatába, feléli tőkéjét. Ilyenkor múlik el a szerelem, s adja át helyét az ürességnek. Ellenszer: apró figyelmességekkel bizonyítsuk a másiknak szerelmünket! Főzzük meg újra és újra kedvenc ételét, lepjük meg kedvenc írója legújabb könyvével, üljünk le mellé, ha focit néz a tévében, még akkor is, ha nem érdekel bennünket, s időnként - annak ellenére, hogy nők vagyunk - kezdeményezzük a szexet! És akkor ő majd reggelente lekaparja a jeget kocsink szélvédőjéről, meglep minket az első hóvirággal...

4. Bosszú - szeretettel

Kölcsönös sértegetések, szemrehányások... Viták alkalmával ösztönös az igényünk a visszavágásra. A bosszú olykor édes, ám fennáll annak a veszélye, hogy túllövünk a célon. Az ellenreakció ugyanis nem várat sokáig magára, a kapcsolat negatív mérlege pedig szédületes méreteket ölthet, s ez akár a viszony végét is jelentheti. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy mindent nagyvonalúan meg kellene bocsátanunk! Ha mindent elnézünk a párunknak, megszüntetjük az egyenrangúságot. A megbocsátással erkölcsileg a másik fölé helyezzük magunkat, s ennek is megvannak a maga veszélyei. Tanácsosabb - bármilyen furcsa is - bosszút állni. De szeretettel! Okozzunk ugyan bánatot társunknak, ám kisebbet, mint ő. Nem könnyű feladat! Így azonban mindketten úgy érezhetjük, hogy kvittek vagyunk, a mérleg egyensúlya helyreállt.

5. Tudjunk újrakezdeni!

Az újrakezdés megmentheti törékeny kapcsolatunkat. A veszekedés távolságot teremt a két fél között, így átmenetileg megszűnik a túlzott közelség. Amikor nehézségekkel találjuk szembe magunkat, konfliktusaink vannak, valami megszakad, a legjobb megoldás, ha mindkét fél elhatározza: próbáljuk meg újra, elölről! Számoljuk fel a múltat, csak így adhatunk újabb esélyt a szerelemnek!

ALAPSZABÁLY: ne beszéljünk a múltról, ne hánytorgassunk fel semmit a másiknak! Még akkor sem, ha többször eszünkbe jut.

6. Semmit se ragozzunk túl!

A legnagyobb hiba, amit a párok elkövetnek, hogy órák hosszat vitáznak. Így pedig aligha jutnak közös nevezőre. Nemhogy javulna a helyzet, hanem még inkább romlik. Ehelyett, bár nehéz, de próbáljuk mindketten kimondani: "Ne beszéljünk az egészről többet, borítsunk fátylat rá!" Így mindkét fél mintha ismét levegőhöz jutna. Néha próbáljunk közös csendet teremteni. Szavak nélkül egyszerűen csak legyünk együtt, ezzel meghitt pillanatokat varázsolhatunk.

7. Legyenek saját titkaink!

Nem kell mindent elmesélni! Ez az élet egyéb területeire is érvényes igazság. Aki nem képes megőrizni valamennyit saját intimitásából, s legtitkosabb gondolatait is megosztja a másikkal, egyáltalán nem kerül közelebb a társához! Hiszen olyan dolgokat is elárulhat, kifecseghet, melyek sértik vagy összezavarják szerelmesét. Tehát ne adjuk ki teljesen saját magunkat, vonatkozik ez korábbi "bűneinkre", hibáinkra, ballépéseinkre, szerelmi kalandjainkra! Ne mutassuk meg a másiknak a naplónkat! Őrizzük meg magunknak lelkünk rejtett zugait, kicsi titkainkat! Ezt a játékszabályt mindkét félnek egyformán be kell tartania. Aki a szerelem nevében vallomásra akarja rábírni a másikat, hatalmi harcot hirdet - s ezzel mindent elront!

8. Rakjunk rendet érzelmeink között!

Ez korántsem jelenti azt, hogy korábbi kötődéseinket, kapcsolatainkat lezárjuk, semmibe vesszük. Ellenkezőleg! A szerelem csak bizonyos rend keretein belül bontakozhat ki.

Ehhez hozzátartoznak mindazok, akik társunk és önmagunk "előző életéhez" kapcsolódtak.  A korábbi kapcsolatból származó gyerekek mindig az első helyen állnak, s ezt társunknak el kell fogadnia. Csak tolerancia esetén van jövője az olyan második házasságnak, ahol előző kapcsolatokból származó gyermekek élnek együtt. Hiszen a gyermekek csak akkor lehetnek boldogok, ha új szüleik a tőlük távolabb élő édesanyjukat vagy édesapjukat elfogadják, és tiszteletben tartják. Aki tartós, értékes kapcsolatra törekszik új partnerével, érzelmi oldalról teljes mértékben zárja le előző életét, vigyázva arra, hogy ez a gyerekek szemszögéből minél kíméletesebben történjen!

9. Tiszteljük a családi kapcsolatokat!

Nem mindig könnyű a másik családját megértéssel és toleranciával tiszteletben tartani, hiszen például az anyóssal folytatott szüntelen civódás, vagy a sógornő állandó kritizálása alááshatja a kapcsolatot. Ezért "helyezzük" társunkat elődjei sorában középre! A büszke, tekintélyt parancsoló nagymama, a könnyelmű dédnagybácsi és a depressziós apa közé. Ezzel az "örökség"-gel családi kötelékei ismeretében őt is rögtön más színben látjuk, könnyebben elfogadjuk.

10. Ne hadakozzunk a sors ellen!

Fogadjuk el a megváltoztathatatlant, törődjünk bele abba, hogy társunkra gyakorolt befolyásunk korlátozott! Mindenkinek megvan a saját sorsa, rendeltetése. Ne próbáljuk tehát őt állandóan megváltoztatni! Egy rendetlen ember sohasem válik a rend és a fegyelem mintaképévé. Egy szeretetre méltó, de labilis ember pedig sohasem lesz szexepiles, hódító. Szünet nélküli átalakítási kísérleteinkkel nemcsak őt kínozzuk, de magunkat is elbizonytalanítjuk. Szeressük társunkat úgy, ahogy van, miként megszerettük! Engedjük, hogy önmaga legyen! Csak így lehetünk mindketten boldogok...

Vég és kezdet...

A szerelem búcsúval kezdődik. Némi önfeladással, ugyanakkor a másik bizonyos elengedésével. Csak így kezdődhet valami új...

Egymás szemében...

Szex közben igazán mélyen a másik szemébe nézni - valahol itt van a titok nyitja. Hiszen igazán ilyenkor partnerünk a másik! Csak ő létezik, senki más...

Meglátni és megszeretni?

szerelem
Úgy tűnik, igaz a mondás, meglátni és megszeretni néha valóban egy pillanat műve. Legalábbis, a villámrandi résztvevőinek viselkedése érdekes megfigyelésekre adott lehetőséget a pszichológusoknak.

A pennsylvaniai egyetem pszichológusai egy gyorsrandevúkat szervező cég 10 526 névtelen résztvevőjének adatait tanulmányozták, és viselkedésbeli következtetéseket vontak le arra vonatkozóan, hogyan is viselkedünk az ilyen szituációkban.

- Vannak, akik azt mondják, ilyen meg ilyen partnert keresnek, aztán valójában egy teljesen mást választanak. Mások pedig még azt sem tudják, mit is akarnak. Adataink azonban arra utalnak, hogy akárhogy is történik később, az emberek első látásra tudják, ki kell nekik - mondja Robert Kurzban pszichológus. - Általában tudatában vagyunk értékeiknek a randipiacon, így már a találkozás pillanatában fel tudjuk mérni a potenciális kompatibilitást.

Minden gyorsrandin 15 nő és 15 férfi találkozik egymással és lép interakcióba 3 percig. Az ülés végén a résztvevők jelzik, a látottak közül ki lenne érdekes számukra a jövőben. A cég adatokat is tárol a résztvevőkről, szerepel többek közt a kor, magasság, iskolai végzettség, jövedelem, italozási szokások, dohányzás, bőrszín és vallás. Külön ennek a tanulmánynak a céljaira azt is megkérdezték a résztvevőktől, hogyan osztályozzák a saját vonzerejüket és szexualitásukat.

- Bár mindössze három perc állt rendelkezésére, a legtöbb résztvevő az első három másodpercben kapott információ alapján döntött - mondja Kurzban. - Meglepő, hogy amiről azt gondolnánk, valóban fontos az embereknek, mint a vallás, az iskolai végzettség vagy a jövedelem, csak igen kis szerepet játszott a döntésben. A pszichológia úgy tekint a kapcsolatokra, mint olyan tranzakciókra, amelyeknél az emberek a partner lényegi tulajdonságai alapján választanak párt. Az adatok azonban azt mutatják, hogy amikor az emberek szemtől szemben találkoznak, az olyanok, mint a dohányzási szokások vagy a bankszámlák, nem bírnak túl nagy fontossággal.

- Azért volt fontos ez a kutatás, mert olyasmibe pillanthattunk bele, amivel csak ritkán találkozunk: az emberek tényleges viselkedésébe a párválasztáskor. Ez sokkal érdekesebb, mint az állításaik. Lehet, hogy valaki megfelelőnek tűnik az adatai alapján, mégis, a gyorsrandin az emberek kockáztatnak, és inkább a szívükre hallgatnak. Minden írott szónál és előzetes kijelentésnél érdekesebb a párválasztáskor tanúsított viselkedés - mondja a pszichológus.